Ahogy eddig az életem során kivettem, a tervező/dizájner szokott még lenni a másik "álom" szakmának mondott munka. Mert hogy mit csinál egy tervező?
Nos, elsősorban nagyrészt napi 24 órában igyekszik kreatív lenni.
Ez egyébként közel sem olyan egyszerű, mint ahogy el lehet képzelni. Egy idő után a tervezői agy rááll arra, hogy akkor is tervez, amikor egyébként te alszol - továbbá akkor is, amikor nem kéne. Konkrétan ma hajnalban jártam úgy - szokás szerint-, hogy fél négykor felkeltem, mert az egyik kedves ügyfelem számára kitaláltam az arculata egyik fő elemét - alvás közben. Tehát felkeltem és belekarmoltam a telefonomba a lényeget. Ez mondható előnynek is, hiszen TÉNYLEG megvalósul a 24 órás tervezés. De abból a szempontból néha hátrány is lehet, hogy az agyunk szinte soha nem pihen.
Aztán ott az a "csúnya" szépérzék. A tervezők nagy részének a mindennapi élet is a stílusról szól. Nem tudsz úgy végigmenni a városon, hogy ne az üzletek cégérein lógna a szemed, és ne raknád össze már fejben számukra az újat. Ha olyat látsz, ami végképp kiüti az ízlésmérőt, akkor szó szerint a szívedhez kapsz, és rendesen te érzed magad rosszul. Pont nemrég volt megint egy hasonló élményem - napokig tartott kiheverni
Aztán sokunknak van egy elég érdekes munkanapja, ami -hacsak magamat nézem-, néha egészen követhetetlen.
Ez azért van így, mert a mi esetünkben a legfontosabb szempont, hogy kreatívak IS maradjunk. Fáradtan, nyűgösen és idegesen nehezen vagy kreatív. Ezért egész szisztéma alakul ki ennek a megtartására. Ilyen persze a zene, ami valahogy elengedhetetlen része annak, hogy az agyunk belendüljön, a másik a sport, a meditálás, plusz a megfelelő mennyiségű "infúzióra" kötött tejes kávé, és természetesen a megfelelő mennyiségű pihenés.
Jó ez nem egyszerre, hanem az igényelt sorrendben. Na és persze jellemzően éjszakai baglyok is vagyunk, meg nappaliak is egyben. Ezért egy tervező esetében elég sajátos bioritmus képes kialakulni.
